8. A revizionisták állítása: Az amerikai kivégzési szakember, Fred Leuchter azzal ért el átütõ sikert, hogy bebizonyította, az ún. gázkamrákat Auschwitzban nem lehetett volna az állítólagos cél érdekében használni.
A két Leuchter jelentés megírása után Fred Leuchtert két okból támadták nagyon nem fair módon. 1. Nem volt hivatalos mérnöki diplomája. 2. A Zündel védõk fizették és emiatt a revizionisták ügyének támogatójaként tartották számon.
Ezek a támadások alaptalanok.
Leuchter 'hivatalosan' nem volt mérnök. Jézus Krisztus nem volt teológus. Marxnak nem volt marxista egyetemi záróvizsgája.
Amit Leuchter megállapított, azt minden független, jobbképességû mérnök utánavizsgálhatja és ezt volta aki meg is tette.
Fred Leuchter, mielõtt a Holocaust Promotion Lobby karrierjét tönkretette volna, egy sokat foglalkoztatott specialista volt az amerikai kivégzési készülékeket illetõen, ahogy ezt Bill Armontrout, a börtönigazgató igazolta, aki õt ajánlotta.
Armontrout igazgató azt nyilatkozta az 1988-as Zündel perben, hogy az USA-ban csak egy tanácsadó van, aki a gázkamrák tervezéseben, üzemeltetésében és karbantartásában szakosodott, és ez a tanácsadó Fred Leuchter.
Armontrout ajánlotta Zündelnek Leuchter bevonását a perbe. (Valóban 6 millióan haltak meg? Barbara Kulaszka, 351-353 oldal).
Leuchter a szakterületén jó ismeretekkel bírt, jólfizetett és elismert volt- amíg a Holocaust Promotion Lobby rosszindulatú támadásai a hírét és az üzletét romba nem döntötték. Õk a saját évente több milliárd dolláros nagyságrendû lukratív üzletüket látták veszélyben forogni az õ felismerései kapcsán. Thomas bíró is szakértõként sorolta be Leuchtert. Minden komoly kutató megvizsgálhatta volna a Zündel-per aktáit. (Valóban 6 millióan haltak meg? Barbara Kulaszka, 354-362 oldal).
A második vádpont az, hogy Leuchtert Zündel ügyvédei fizették, ezért eredményeit ez automatikusan gyanússá teszi.
Természetesen Fred Leuchtert a Zündel védelem fizette. Azért fogadták fel. hogy egy drámai, titkos akció keretében Auschwitzba utazzon, mialatt 1988-ban Ernst Zündel a Torontói törvényszék elõtt állt és a szabadságáért és a jóhíréért harcolt. Sem idõ, sem pénz nem volt arra, hogy másvalakit keressenek. Ô nem 'kétséges' szakember, ahogy állítják róla.
Ezenkívül Leuchter, mielõtt elõször Auschwitzba utazott volna, azt mondta Zündelnek és ügyvédjének, hogy õ hisz az Auschwitzi gázkamrákban, és hogyha ezt be tudja bizonyítani, akkor ezt eskü alatt ki is fogja mondani.
Zündel mágis alkalmazta, mert õ a tényekben biztos volt és mert Leuchter szakmai becsületességében bízott. Leuchter elment. És látott. És visszajött, sok tekintetben felvilágosítva.
Olvassa el, amit mond.(Fred A. Leuchter: A Leuchter jelentés: A hogy és miért, Journal of Historical Review, 9/1989, 133-139 oldal.)
Leuchtert megfizették a munkájáért. Na és? Ki fizette Pressac vizsgálatát és a könyvét? Ki fizette a Beate Klarsfeld alapítványt? Ki fizette meg a Zündel-per leírását egy könyvben. melynek címe: "Gyûlölet a törvényszék elõtt", (Gabriel Weimann und Conrad Winn, Hate on Trial, Mosaic Press, Oakville, 1986).
(Nem, nem az, akit Ön gondol. Legalábbis részben a kanadai adófizetõk fizették meg).
Dr. Hilberget és Dr. Browningot szakértését a Kanadai Kormány fizette azért, hogy a Holocaust Promotion Lobby állításait támogassák. Csak Browning egyedül majdnem 25 000 dollárt kapott, hogy Ernst Zündel ellen nyilatkozzon- a kanadai adófizetõ szívességébõl.
Amiatt, mert Leuchtert megfizették és mert nincs meg a hivatalos mérnöki oklevele, eredményei, melyek minden további nélkül utánaellenõrizhetõek, valóban kétségesek lesznek? Amikor Leuchtert megkérdezték, hogy nem lenne-e kézenfekvõ, hogy valaki pénzért az õ eredményeit kétségbe vonja, azt felelte:
"Mindenki aki ezt tenné, a hivatásbeli jóhírével játszana."
Lesznek-e más elismert természettudósok és mérnökök, akik Leuchter munkáját megismétlik? Várjunk csak egy kicsit.
A valóság nehéz a revizionistáknak. Ha Németországban egy tudós Leuchter eredményeit igazolja, elveszti az állását és börtönbe kerül.
Egy másik eset a Lüftl jelentés. Walter Lüftl osztrák mérnök. Évekig az osztrák mérnöki kamara elnöke volt, amely az osztrák mérnökök hivatalos képviselete. Törvényszakértõ is volt és gyakran hívták, hogy szakjában véleményt mondjon. Ô is utánanézett e tényeknek Auschwitzban és Leuchterhez hasonló következtetésekre jutott. Az osztrákok rögtön bûnözõnek titulálták, mert mint mérnök azt az állaspontot foglalta el, hogy a Auschwitzi 'gázkamrák' hamisítások. Ez sok nehézséget okozott neki. Pozíciójáról visszalépett. A médiák hosszasan belezték ki az esetet. Pár év múlva az állam nem foglalkozott többet az esettel, csendesen ejtette azt.
Még rosszabb volt Germar Rudolf, egy kitûnõ fiatal német tudósnak elsõrangú bizonyítványokkal, a sorsa. Ô írta meg a nagyszerû Rudolf-jelentést. (Cromwell Press, 1993.). Életét és karrierjét romba döntötték.
Ebbõl az okból nincs sok olyan ember, aki a saját tudományos kutatófelszerelésével Auschwitzba menne.
Összefoglalás. ----------------
Senki sem vitatja a koncentrációstáborok létezését. Ezek börtönszerû intézmények voltak közel sem annyi fogollyal, ahogy azt állítják. Nem voltak megsemmisítõ táborok.
A Time-Life könyvek alapján a német koncentrációstáborok száma kisebb volt, mint azoknak az amerikai koncentrációstáboroknak a számának az egyhatoda, amelyekbe ott német, japán és olasz hadifoglyokat deportáltak, és sokkal kevesebb táboruk volt, mint a szövetségesek sötét szövetségesének, Sztálinnak a Gulagjában.
Az olyan táborokba mint Auschwitz zsidókat és egyéb nemzetiségeket zártak be. Bûnözõk is voltak ott, német bûnözõkkel egyetemben. Árulók, kémek és mások, akik a háborút Németországban szabotálták, jutottak oda.
Mégegyszer: ezek börtönszerû táborok voltak. Nem gyilkossági központok.
Sztálin gyilkosait senki sem élte túl Katynban, és csak kevesen, ha egyáltalán valaki élte túl Kolimát, a 'jeges sírt' és a sztálini idõk más táborait.
Valójában a 'holokauszt' az egyetlen 'tömeggyilkosság', amelyet naponta új túlélõk 'igazolnak'.
Az szomorú valóság, hogy különbözõ nemzetiségû emberek tízezrei haltak meg német táborokban, legnagyobbrészt olyan betegségekben, amelyek a rossz élelmiszerellátás, a zsúfoltság, a tisztaság hiánya és az orvossághiány miatt álltak elõ. Kétségtelenül voltak olyanok is, akik elhanyagoltság vagy az õrzõk brutalitása miatt haltak meg. Biztosan voltak brutalitások, mert az az emberi természet része.Senki sem vitatja, hogy egyedi rémtettek elõfordultak. Ki tudja lemérni, hogy hogyan érezte magát és hogyan cselekedett egy õr, aki éppen megtudta, hogy a saját gyereke a valóban megtörtént holokauszt során Drezdában, egy védelem nélküli, stratégiailag nem fontos, menekültekkel teli városban elégett? Mi történt, ha valaki elmesélte neki, hogy édesanyja Hamburg vagy Berlin romjai alatt van eltemetve? Akkor valószínû nem lágyult el azokkal szemben, akiket ellenségeinek tekintett. Ezek között a körülmények között talán a zsidók elég magasan álltak volna ellenségei listáján.
Ilyen tapasztalatokat nemcsak 'náci-táborokban' lehet szerezni.
Ezek a sztálini Gulag sok millió lakójával közösek, a politikai és hadifogolytáborokban. Ez volt a hollandok sorsa a japánok táboraiban, a briteké és kanadaiaké Burmában, Szingapúrban és Hongkongban, az amerikaiaké a Fülöp-Szigeteken, a németeké Lengyelországban, Csehszlovákiában, Jugoszláviában. és Franciaországban.
Ne felejtsük el azt sem, hogy hogyan éltek a németek a háború után Nemetországban. A kanadai író, James Bacque leírja, "Other Losses" címû könyvében és új könyvében, "Of Crimes and Mercies", az amerikai hadsereg Rheinwiesen-i haláltáborait. Bacque azt állítja, hogy a szövetségesek jól megfontolt politikai intézkedéseik következtében kilenc millió német halt meg.
Ezek mind tragikus halálesetek. Tragikusak a németeknek, tragikusak a zsidóknak és mindenkinek, aki a háborúban résztvett. Hogy Dr. Robert Faurissont, a revizionistát idézzük: "Állandóan háborús bûnökrõl beszélnek. Maga a háború bûn."
Azt állítani, hogy voltak rémtettek és ezeket rögtön a népirtással tenni egyenlõvé, az rosszindulatú félrevezetés. A statisztikai és szervezési rejtély, hogy mikor és hol melyik zsidók miért melyik táborba kerültek, már hosszú idõvel ezelõtt Walter Sanning nagyon részletes könyvében, "Az Európai zsidóság feloszlatása" dokumentálta.
A Holocaust Promotion Lobby újabb táncának a Nagy Holokauszt Mítosz körül tekert figurái azt fogják mondani, hogy a haláltáborok fõként 'keleten' voltak, ahol a legtöbb zsidó élt és csak kevesen közülük haltak meg a 'Régi Német Birodalom' területén, mert keleten egyszerûbb volt valamit titokban tartani.
Nagyszerû! Micsoda szellemi szikra!
Tény az, hogy a háború vége felé emberek tízezrei utaztak vonaton a lengyelországi Auschwitzból a 'Régi Német Birodalom' területén levõ lágerekbe - közöttük Elie Wiesel, Sabina Citron és Anne Frank.
Mindez körülményes volt és német költségen történt. Aligha vitték volna az embereket tovább azért, hogy megöljék õket! Egyszerûen otthagyhatták volna õket az elhagyott koncentrációstáborokban, akikre ott az éhhalál várt volna. Sokan gyalog indultak el, hogy a kommunisták elõl meneküljenek.
Nem voltak német 'haláltáborok'. Pont. A háború idején az emberek sok szomorú ok miatt haltak meg a koncentrációstáborokban. Többek között aggkori végelgyengülésben.
Egy fontos dolgot kell még megemlítenünk: A világhírû Auschwitzi emléktáblát.
Évtizedekig az volt rajta olvasható, hogy a népirás keretében négy millió ember halt meg Auschwitzban. Dr. Faurisson összefoglalója szerint ezen az emléktáblán, amelyhez a pápát és sok ország államelnökét hozták el, hogy a nemlétezõ áldozatok emléke elõtt tisztelegjen, a következõ felirat volt 19 nyelven:
"Négy millió ember szenvedett és halt meg itt a náci gyilkosok keze által 1940 és 1945 között."
Szellemi csalók és erkölcstelen kóklerek csaptak itt be majdnem fél évszázadon keresztül kb. 500 000 turistát, akik az Auschwitzi és Birkenaui németellenes hazugságok és rémtörténetek emlékparkját meglátogatták, ahol az idegenvezetõk, könyvek és filmek évtizedeken át azt mesélték, hogy itt minden 'eredeti állapotában' van.
At új szöveg a következõképpen hangzik:
"Legyen ez a hely, ahol a nácik 1 500 000 férfit, nõt és gyereket, többségükben zsidókat különbözõ európai országokból elpusztítottak az emberiségnek mindig a kétségbeesés és az intelem emlekmûve."(Luc Rosenzweig, "Auschwitz, la Pologne et le génocide" (Auschwitz, Lengyelország és a népirtás), Le Monde, 27. január 1995, 1. oldal)
Miért hirtelen a kisebb szám?
Itt azt feleli a Holocaust Promotion Lobby: "Nos, ez nem mi voltunk. A szovjetek gondolták ki a számokat."
Eszerint az érvelés szerint a huncut szovjetek:
"... tudatosan megsokszorozták Auschwitz-Birkenau nemzsidó áldozatainak a számát. A kommunizmus vége után Lengyelországban és a Szovjetúnióban az Auschwitz múzeum felelõsei a számokat lelkiismeretes módon lecsökkentették, mégpedig a történészek közelítésének megfelelõen. akik már évek óta azt hangoztatták, hogy Auschwitz-Birkenauban egy és másfélmillió közötti számú ember halt meg és annak 80-90% zsidó volt." (A Simon Wiesenthal Center szélessávú dokumentuma).
Természetesen az oroszok és a lengyelek hibásak. Csak nehogy az jöjjön ki, hogy a revizionisták munkája miatt csökkentek le a számok a tudományos kutatás nagyítója alatt.
Miért ne nézzük meg mégegyszer Dr Faurisson sokatmondó diagramját?
Dr. Faurisson, aki mindenkivel szemben kompromisszumok nélkül becsületes, mint ahogy ez figyelmes tudósoknál és lelkiismeretes kutatóknál szokásos, jelenteni fogja Önnek, ami eddig ismert.(Függelék A).
A fenti diagrammot 1995 decemberében állították össze a zsidó Anti-Defamation-Liga egyik a New York Timesban megjelent hirdetésére válaszul. Ez a hirdetés azt kérdezte: Mi történt a hiányzó zsidókkal?
Pontosan ez az, amit a revizionisták is kérdeznek - egy kérdés, amiért üldözik, leköpik, rágalmazzák, vádolják, perelik, börtönbe zárják sõt megölik õket. Miért bûntény az, ha valaki tudni akarja, hogy miért zsugorodnak a számok, éspedig úgy zsugorodnak, mint egy kiszúrt luftballon?
Nem éppen jó hírek,és nem rosszak, hogy emberek milliói *nem* haltak meg Auschwitzban? Nem ok ez örömre?
Meg fogjuk-e valaha tudni, hogy mi történt és hogy hány áldozat volt? - Nem, mert nem szabad megkérdeznünk!
Egy a Zündel-csoport által elkezdett Mihail Gorbacsovhoz intézett levélsorozat után a szovjetek végül kiadták az 1945-ben zsákmányolt hiányzó auschwitzi halállistákat.
Meglepetés! - Na, találja ki!
Az úgynevezett 'négy millió', amelyet 1.5 millióra revideáltak, 74 000 bebizonyított halálesetre zsugorodott.
Mindegyik lelkiismeretesen föl van írva: Név, dátum, állampolgárság, vallás, idõ, a halál oka!
A német kutató, Tjudar Rudolf, aki folyékonyan beszél angolul, franciául, jiddisül és lengyelül és a legtöbb szláv nevet és nyelvet megísmeri és érti, lelkiismeretesen átnézte mindezeket az auschwitzi halálos listákat és a zsidó halottak számát összeadta. Ennek kapcsán a névbõl és a vallásból indult ki és szláv névváltozatokat is figyelembe vette.
A végeredmény?
Valamivel több mint 30 000 zsidó halt meg Auschwitzban.
Ezt érte el a holokauszt-revizionizmus.
Mai tudásunk alapján ennek az embernek a lelkiismeretes vizsgálata után kb. 30 000 zsidó vesztette Auschwitzban és a környezõ, Auschwitzzal összekötött munkatáborokban az életét, elsõsorban betegségek és zsúfoltság miatt.
Ez a szám maga elég szomorú. Miért kell ezt eltúlozni? Valami igazolására? Egy rosszindulatú uszítás a valahavolt ellenség ellen? Egy kormány ellen, amely kb. 50 éve lépett a világ színpadára?
Valóban errõl van szó?
Vagy inkább arról van szó, hogy a németeket állandó szellemi, politikai, gazdasági és pénzügyi függésben kell tartani? Hogy védtelenek legyenek mindig új, alig titkolt zsarolási kísérletek ellen, amelyek már több mint 100 milliárd márkát kizsarolt belõlök a holokauszt-lobbyisták javára és törzsük számára, szervezeteik és intézeteik számára? Ne felejtsük el Izrael államot sem, amely még nem is létezett akkor, amikor állítólag a nácik bûneiket elkövették.
Németország és a németek zsarolása meg kell hogy szûnjön. A holokauszt esetén nem a sokat emlegetett zsidó áldozati állapotról van szó. Ott zsarolásról és hatalmi politikáról van szó. Pénzrõl, bosszúról és gyûlöletrõl.
A németek, akiknek legtöbbje még meg sem született, amikor a második világháború tragédiája országukra zuhant, hatalmas összegeket fizettek a zsidó államnak és a zsidó népnek - akikbõl sok csak haszonélvezõ, mivel meg sem születtek akkor, amikor az történt, amit ma a világ 'holokausztnak' hív.
A németeknek joguk van a teljes tények ismeretére. A Holocaust Promotion Lobby a tényeket pimasz módon kicsavarja. Toleranciájuk hiányát mindenki megérzi, aki hallatlan módszereiket és céljaikat megkérdõjelezi: Titkos ügynökök foglalkoztatása, megvesztegetés, bojkott, fenyegetõdzés és holokauszt-terrorizmus.
Új német generációkat nagyapáik és dédnagyapáik a valós és állítólagos gonosztetteiért piszkálni, az nem az az út, amely a világnak békét, toleranciát és harmóniát hoz.
Ernst Zündel azt nyilatkozta, hogy a tegnap üldözötteibõl a ma üldözõi lettek.
1996 április 4-én.