2. A revizionisták második állítása: Nincs rá bizonyíték, hogy a holokauszt, amelyet a holokausztot támogató bizottság (Holocaust Promotion Lobby) és a rendkívül politikus Hollywoodi filmipar bemutat, valóban létezett.


 

A revizionisták nem állítják, hogy a zsidók nem szenvedtek. Nem vitatják, hogy a zsidók Németországban tényleg nem voltak kívánatosak és hogy az állam politikájának egyik irányvonala volt, õket mint káros 'parazita' népet elûzni.

 

Teljesen igaz, hogy zsidókat börtönbe zárták és gyakran kegyetlenül bántak velük. Ellenségként tekintették õket éppúgy, mint ahogy ma a nácikat a felülrõl diktált közvélemény ellenségnek tekinti.

 

A revizionisták azt állítják, hogy nem volt olyan állampolitikai irányzat, amely zsidókon vagy más nemkívánt kisebbségeken elkövetett gyilkosságot követelt volna.

 

A szövetségesek a nemzeti szocialista rendszer 26 000 tisztviselõjét kérdezték ki közvetlen miután Németország elvesztette a háborút, egymástól függetlenül, mindig ugyanazokat a kérdéseket intézve hozzájuk. Lehet, hogy némelyikük úgy gondolta, hogy a saját javára hazudik, ha másokat befeketít. De: egyetlenegy német tisztviselõ sem jelentette, hogy tudott volna ilyen programról. Mind azt mondta, hogy elõször a szövetségesektõl hallott ilyenrõl a háború után.

 

Most térjünk a tárgyra, honnan is származik a tömeggyilkosság története - Rudolf Höß vallomásából.

 

Ez a vallomás egy nagyon 'terhelõ' irat. Minden baj arra vezethetõ vissza. A történet háttere:

 

Rudolf Höß Auschwitz táborparancsnoka volt. Ebben a sokat használt és idézett dokumentumban a nürnbergi perek során a leghihetetlenebb dolgokat 'vallotta be'. Hogy ez hogyan történt, arrol a Zündelsite vezércikke, "Nuremberg: The Crime that Will Not Die" informál. Érdemes elolvasni.

 

Sok német tett Nürnbergben és máshol, ahol 'háborús bûnök' miatt törvény elé citálták õket, vallották, hogy kényszerre vagy parancsra brutális cselekedeteket hajtottak végre. Iratok, tanúvallomások, akár eskû alatt tett vallomások, amelyeket Nürnbergben és másutt használtak, gyakran testi és lelki kínzás hatása alatt jöttek létre.

 

Azt bizonyítandó, hogy elfogott németeket a szövetségesek kínoztak, olvassák el a "Legions of Death" c. könyvet Rupert Butler-tól, egy angol írótól, aki leírja, hogy hogyan verték és napokig alkohollal kábították el Rudolf Höß-t, mielõtt az híres 'vallomását aláírta, amelyben 'bevallotta', hogy két és fél millió embert ölt meg Auschwitzban gázkamrákban.

 

Legyen alég itt megemlítenünk, hogy az az ún. 'vallomás' angolul íródott, és hogy Höß nem tudott angolul beszélni, sõt nem is értett angolul. (Butler, Rupert, Legions of Death, Hamlyn Paperbacks, Great Britain, 1983, pp 10-12)

 

Julius Streicher, egy másik német vádlottat úgy megkínozták, hogy hallóképességének 40%-át elvesztette. Meztelenül zárták egy fûtetlen cellába, a WC-bõl kellett innia, és az õrök egy bottal nyomták szét a fogait, hogy a szájába köphessenek (és vizelhessenek -a fordító) ("Streicher Opens His Case", London Times, 27. April 1946)

 

Ezt az információt késõbb eltávolították a nürnbergi per irataiból a bíróság elnökének egyetértésével, ebbe a 'védelem' ügyvédje is beleegyezett.

 

További forrás a Simpson van Rhoden- Vizsgálóbizottság, amely az US-vallatótisztviselõk módszereit a Malmedy-Dachaui perek alatt fedte fel. Ez a bizottság rossz bánásmódról, kínzásról, látszatperekrõl, ütlegelésrõl, 'hooding' (csuklyázás), stb., hogy vallomásokat zsaroljanak ki a vádlottakból. (The Progressive, írta Edward L. Van Rhoden bíró 1949 februárjában, címe: Amerikai rémtettek Németországban)

 

Egy példa arra, hogy általában hogy tettek 'vallomásokra' szert:

 

A dachaui US-törvényszék vallatói a következõ módszerekkel kenyszerítettek ki vallomásokat:

 

"Brutális ütések és rúgások. Fogak kiütése, az állkapoccsont eltörése. Látszatperek. Magánzárka. Papnak felöltözött vallató. Nagyon kevés élelem. Kapcsolatok megvonása. Büntetlenség ígérete. (megjegyzés: Ha az áldozat rabtársakat meggyõzött arról, hogy valljanak a per alkalmával)... A megvizsgált 139 esetben 2 eset kivételével mindegyiknek úgy megrugdosták a heréjét, hogy az gyógyíthatatlanul megsérült. (Valóban 6 millióan haltak meg? Az Ernst Zündel elleni perben használt bizonyítékokról való jelentés, Barbara Kulaszka, 44-45. oldal)

 

Harlan Fiske Stone, az US törvényszéki elnök a következõt mondta a nürnbergi perek és a fõvádló Jackson tevékenységét illetõen ( Viking Press, "Harlan Fiske Stone:a törvény oszlopai")

 

"Jackson azért van Nürnbergben, hogy a lincs-elõadását megtartsa."- mondta. "Semmi kifogásom az ellen, ahogy a nácikkal bánik, de gyûlölöm azt, hogy úgy tesz, mintha egy törvényszék elnöke lenne és általános törvények szerint intézkedne."

 

Ez a csalás nekem kissé túl álszent ahhoz, hogy összeegyeztethetõ legyen az én régimódi elképzeléseimmel." (Mason, Thomas, Harlan Fiske Stone: A jog pillére, Alpheus The Viking Press, 746 o.)

 

Egy vád még nem tény. Egy vezércikk még nem tény. Egy megkínzott rab, aki 'vallomást' tesz, nem tud szavaiból tényeket csinálni.

 

Egy 'jól dokumentált' bûntényre egy másik példa:

 

Németeket vádoltak Nürnbergben azzal, hogy 15 000 lengyel elit-tisztet Katynban megöltek. Hét német tisztet és katonát végeztek ki az oroszok egy per után, amelyben a sztálini vádlók 4000 hiteles vallomást és 'tanúk' és 'szakértõk' tucatjait vonultatták föl.

 

Mihail Gorbacsov 1989-ben nyilvánosan bevallotta, hogy a tömeggyilkosság Sztálinék mûve volt. Nem a németek, hanem Amerika szövetségese, Sztálin Joseph rendelte el a gyilkosságokat!

 

Amikor Thomas T. Johnson bíró a Kaliforniai legfelsõbb bíróságtól és Thomas Bíró a Torontói szövetségi bíróságtól a holokausztot törvény szerint tudomásul vették, akkor az 'jól dokumentált anyag' alapján történt, amelyet szövetséges kinzólegények préseltek ki áldozataikból.

 

Milyen bizonyíték ez? Az USA vagy Kanada egyetlen törvényszéke elõtt sem lenne elfogadható.

 

Nürnbergben és sok azt követõ ún. 'náci háborús bûnözési' perben ezek a módszerek általánosan el voltak fogadva. Az uralkodók politikai eszközeként 'fogadták el' õket.